2011. augusztus 17., szerda

Hegyek, hegyek, hegyek

Az idei nyarunkat a hegyek jellemzik, nemrég voltunk Salzkammergutban, majd utána meglátogattuk egy hétre régi barátunkat a Magas-Tátrát is! Poprádban volt a szállásunk, onnan csillagtúráztunk nap mint nap. Ez volt az első olyan igazi vasutas nyaralásunk, a Tátrába és csillagtúrázni is minden nap vonattal mentünk. Ilyen szempontból Poprád tökéletes választás volt, mind a Magas Tátra felé, mind a Szlovák Paradicsomba rendszeresen indultak vonatok. Már itthon kigyűjtöttem a menetrendi információkat (erre a legalkalmasabb a német vasút honlapja, állítólag a MÁV nemzetközi tudakozóban is azt használják), így a napi túrák tervezésénél ez nem jelentett gondot. Az időjárás miatt kicsit aggódtunk, mivel az utazás előtt itthon 2 hete folyamatosan esett az eső és lassacskán őszi időjárás kezdett eluralkodni. Az első két napban ott is esett, ködben álltak a hegyek, de szerencsére ez nem szegte kedvünk. Az első nap bevásároltunk, megismerkedtünk Poprád belvárosával (az egyetlen sétálóutcán vagy négyszer végigmentünk, amíg a túrista információt kerestük (sajnos sikertelenül)). Majd a Csorba tóhoz (Strbske Pleso) is elvonatoztunk. Sajnos a tóból és a mögötte magasodó hegyekből Szabi az első két nap nem sokat látott, összehasonlítás végett előtte-utána fotó :-)  


Csorba tó (1. nap)

Csorba tó (4. nap)

Második napra olyan programot választottunk, ahol nem annyira számít a messze-láthatóság és így is úgy is vizes (akár esik, akár nem). A Tarpataki-vízesésekhez kirándultunk. A túra Ótátrafüredről (Stary Smokovec) indul és az utikönyv szerint “igénytelen séta kis szintkülönbséggel”. Na, ezt a fél mondatot aznap nagyon sokszor emlegettük. A több napos eső után a bokáig érő dagonyás sáros, köves útra nem éppen ez volt a legmegfelelőbb meghatározás. :-) A zöld jelzésű ösvényen indulva felmentünk a Tarajkára, ami a könnyű elérhetőségének köszönhetően az egyik legforgalmasabb sétányok egyike (a rossz idő ellenére is rengetegen voltak). A Nagy-Tarpataki völgybe a piros jelzés vezet, amely a tátrai túrista-főútvonal része. A Tarpataki vízesések a Tártába látogató túristák leggyakoribb célpontja (valószínű a könnyű elérhetőség, igénytelen séta miatt), többlépcsős és összetett vízesésrendszert alkotnak.


Tarpataki vízesések
Harmadnapra elállt az eső és a napocska is végre kikandikált a felhők mögül. Erre a napra a Szlovák Paradicsomba látogattunk, megnéztük a Tamásfalvi kilátót és a Hernád áttörést. Poprádról Spisske Tomasovcebe vonatoztunk, onnan pedig a zöld jelzésen másztunk fel a Tamásfalvi kilátó bérceihez.


Tamásfalvi kilátó (a kiránduláshoz ideális idő volt, de a fotózáshoz nem kifejezetten)

A kilátóból leereszkedtünk a völgybe és a  Cingov-tól a Hernád mellett túráztunk egészen Podlesokig. Az útvonal nagyon kalandos, sok helyen a sziklák oldalába épített vasrácsok és láncok segítségével kell haladni. Azt hiszem a Szlovák Paradicsom egyik kötelező túrája.





Annak ellenére, hogy nem kellett nagy szintkülönbségeket legyőzni (kb 550 m szint) a közel 20 km-es túra alatt kellőképpen elfáradtunk, így másnapra (4. nap) pihenősebb útvonalat terveztünk. Elvonatoztunk újra a Csorba tóhoz, hogy immár szép időben is lássa Szabi (ekkor készült a fenti fotó). Kis sétát tettünk a tó körül (a jó idő miatt érezhetően megnőtt a túristák száma, a vonatra sokan fel sem fértek már), majd átmentünk Tátra Lomnicra. Tervbe volt véve, hogy felvonózunk a Lomnici csúcsra, de a hatalmas tömeg és a felhőbe burkolózott csúcsok újratervezésre késztettek minket. (A felvonóra előre, online lehet jegyet foglalni, de nagyon rizikós, hogy éppen akkor milyen az idő, egyáltalán lát-e bármit is a túrista fenntről az igen csak borsós felvonójegy áráért cserébe.) Így a kilátó helyett beültünk a vasútállomás régi épületében kialakított étterembe, amit mindenkinek csak ajánlani tudok! Nem egy első soztályú hely, oda járnak a szlovák munkások is, tiszta, van magyar étlap és nagyon finoman főznek! Annyira, hogy 6. nap is ide jöttünk ebédre.

Amikor szóba került a tátrai nyaralás, az első gondolatom a Kriván csúcshódítása volt. Ez a hegy a Tátra egyik leghíresebb kilátóhegye, a szlovákok  szimbóluma, nemzeti hegye és zarándokhelye. Nevét görbe, ferde, megdölt alakjáról kapta. (Érdekesség, hogy egy  nemzeti szavazás eredményeképpen a szlovák 1,2 és 5 cent hátoldalára is a Kriván került.) Szóval, mindenképpen szerettem volna megcsinálni ezt a túrát, ha az időjárás is kegyes hozzánk. És kegyes volt! Az ötödik napon volt a legszebb időnk. Korán kellett indulni (5:30-as busszal mentünk a 6:06-os vonathoz), hogy időben a Csotba tóhoz érjünk. Amikor a túrát terveztem a neten a legtöbb beszámoló a Tri studinsky-t jelölte meg kiinduló pontnak a Kriván meghódításához. Ez azoknak ideális, akik kocsival érkeznek (van ott egy nagy parkoló), a vonatot választóknak viszont a Csorba tó (1350 m) a legpraktikusabb. Onnan a piros jelzésen egy könnyed 70 perces sétával érjük el a kék jelzést, ahonnan már egy vékonyabb, sziklásabb ösvényen haladhatunk.



innen kezdődik az emelkedő

Újabb 2,5 óra után érjük el a Tri studinskytől érkező utat, ahonnan egy 45 perces sziklás kapaszkodó után meghódítjuk a csúcsot! 


egy idő után a fenyők is “összemennek” és ott a távolban a csúcs

ahol az utak találkoznak

nemsokára a gerincen

a csúcson, megcsináltuk! 2494 m (kicsit még felhőben)

tisztul a kilátás:-)

Nagyon felemelő érzés ott fent lenni. Nem volt annyira nehéz és megerőltető, mint két éve a lengyel oldalról a Rysi, de ezt sem hagytam volna ki semmi pénzért sem. Nincs is kellemesebb érzés, mint amikor az ember a kitűzött célt eléri! :-)

A hatodik nap pihenéssel telt, kialudtuk magunkat, majd Tátra Lomnicon sétáltunk, ebédeltünk. A hetedik és egyben utolsó napunkat is aktívan tölthettük el, hisz a vonatunk, csak délután fél 5-kor indult. Reggel már a nagy hátizsákokkal jöttünk el a szállásról és a vasútállomáson levő csomagmegörzőben hagytuk őket. Mi pedig elvonatoztunk a Poprádi tóig, vagyis az állomásig, ahonnan egy órás sétával elértük a tavat.


útban a Poprási tó felé

Poprádi tó
A tó mellett található a Tátra Szimbólikus temetője, melyet 1936-ban létesített a Nemzeti Park, ezzel emlékhelyet állítva a Tátrában hegyi balesetben elhunytaknak.



“A holtak emlékére, az élők figyelmeztetésére.”
A temetőben 278 emléktábla található 412 áldozat nevével, valamint 56 faragott, festett fa keresztet állítottak fel. Megkapó hely, azt hiszem még jobban belevésődik az emberbe, hogy tisztelje a hegyeket és kétszer is gondoljon meg minden lépést.

 

A Poprádi tótól vezet fel a Rysire is egy út,  ami ebbe a nyaralásba nem fért bele, de majd egy következő alkalommal a szlovák oldalról is megnézzük a csúcsunkat :-) Utunkat folytatva egy órás sétával elértük a Csorba tavat, ahol búcsút vettünk a Magas Tátrától. Egy biztos, pár éven belül megint visszatérünk, mivel bőven van még mit felfedezni.
 
  1. Tündérke
    on
    Hm, eltűnt a hozzászólásom…

  • Tündérke
    on
    Akkor még egyszer…
    Csodás helyeken jártatok :-)
    Nagyon régen én is voltam is a családdal, kétszer is, most pedig kedvet kaptam hozzá, hogy a saját családommal is elmenjek :-)

  • moklin
    on
    Nagyon jó kis beszámoló ez, nagyon jó kis út lehetett! :)
    Én is voltam gyerekkoromba a családommal, de majd egyszer Petivel is eljutunk arra a szintre, hogy merünk hegyekre gondolni. Addig meg nézegetjük a képeiteket. :)

  • eva
    on
    A szebbnél szebb képeket látva Donát megjegyezte, hogy igazán mehettünk volna mi is ide :) )) Jó emlékei vannak neki (is) a közös túrázásainkról.

    1. Nincsenek megjegyzések:

      Megjegyzés küldése