2010. október 22., péntek

Dráva mentén II.

Az útibeszámolót Spittalba érkezésünkor hagytam abba… korán értünk a kempingbe, így mindenre volt időnk még: bevásárlás, mosás, főzés. Gyönyörű csillagos ég alatt még sétáltunk is egyet este, majd hajnalban a zuhogó esőre ébredtünk utunk harmadik napján :-( Nem estünk kétségbe, a bicajokat bemenekítettük a fedett étkezőhelyre, majd a sátorban vártuk ki az eső végét. Sajnos nem lehet kiszámítani az időjárást és főként az ilyen kempingezős/bicajos nyaralásoknál elronthatja a kedvünket egy kis rossz idő, de ne engedjük! Hisz megfelelő ruházattal, ha nem is órákon át, de ideig óráig élvezettel lehet haladni. :-)   Szóval mindenre van megoldás…. reggel f 9 felé elállt az eső, a tegnap kimosott és még nedves ruhákat elvittem a kemping portájára és szárítógépben megszárítottam. Mire elkészültünk szépen kisütött a nap, de sajnos Spittalban maradt a jó idő, mert amerre mentünk egész nap borús, néha csöpögős idő volt.


a felhős táj is gyönyörű

fenyvesek közt murvás úton


különféle útviszonyok

Sok helyen gátakkal mesterségesen lelassítják a Drávát és halrezervátumokat hoznak létre
A haladást az is nehezítette, hogy a jó minőségű aszfaltot felváltotta a murvás út (a napok óta esős idő miatt) nagy pocsolyákkal. Eredetileg úgy terveztük, hogy Villach-ig megyünk (38 km), de mivel ott is elég ronda volt az ég, úgy döntöttünk, hogy továb bmegyünk Rosegg-ig (egy előre kinézett kempingbe – Spittaltól 60 km), hátha sikerül megelőznünk a rossz időt. A tervünk sajnos nem jött be, a rossz idő maradt, a lelkesedésünk is :-) Roseggnél egy a lakókocsiknak létesített kis kempingben szálltunk meg. Vicces volt, miénk volt az egyedüli sátor (itt is sikerült fedett helyen éjszakáztatni a “lovakat”), egy éppen szabad szoba fürdőjét használhattuk, nem igazán voltak berendezkedve a sátras túristákra.

A negyedik nap sajnos megint egybesimult felhős égre ébredtünk, gyorsan összepakoltunk és elindultunk, még mindig a felhő szélét szerettük volna elérni, ahol a végtelen kék ég van. Korábban már írtam róla, hogy aki erre az útra (és másikra is) vállalkozik, az jól teszi, ha visz magával mindig elegendő tartalék élelmet. Ugyanis mi egészen délután 3 óráig nem találtunk élelmiszer boltot. Egészen Völkermarktig (65 km) kellett elkerekeznünk, addig a tápanyagbevitel 2-3 csokiskeksz, 1-1 szelet műzli és szőlőcukor volt. (Meg kell említenem, mert jellemzi a helyiek vendégszeretetét, a bicajút mellett ki volt téve egy láda alma a kerékpárosoknak.)


gratis :-)

még borúsan
 Na, de Völkermarktban bevásároltam, alig bírtuk eltenni a sok finomságot :-) Megérte odáig elmenni, mert a jutalmunk a végtelen kék ég és napsütés lett! Tele bendővel, újúlt erővel indultunk tovább. Az utunk nagyrészt a folyó mellett vitt, általában murvás úton. Átmentünk egy nagyon érdekes függőhídon (erről nem készült jó fotó) és egy magas vasúti hídon is, amiről csodás kilátás nyílt.



végre kék ég!!!

csodás kilátás a hídról
Sajnos nem sokáig élvezhettük a napsütést, Neuhaus felé újra elkezdett csöpögni, később zuhogni. Az utolsó osztrák városban, Lavamündben szálltunk meg. Eredetileg nem ilyen gyors haladást terveztünk, de az időjárás megsürgetett minket. Ezen a napon 112 km-t tekertünk 900 m szinttel. Este az eső mellé erős szél társult, de valószínű ez segített abban, hogy másnap reggelre elvonuljanak a felhők.

A ötödik nap megkezdtük a Dráva menti túránk szlovén szakaszát….folytatás hamarosan :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése