2010. október 10., vasárnap

Dráva mentén I.

Mostanában bármikor leülök a „most megírom a beszámolót elhatározással”, mindig valami közbeszól, tegnap pl. már másodszorra zárt ki az nlc a rendszerből valami technikai hiba folytán. Pedig már ott tartok, ha törik, ha szakad, megírom :-) (Még most sem tökéletes a blog, minden bejegyzésem kétszer jelenik meg, ha az egyiket törölni próbálom, akkor mindkettő törlődik….remélem hamarosan a rendszergazdák megoldják….)

Az előző bejegyzésem Veronában tett rövidke látogatásunkkal végződött. Júlia és Rómeó városából vonattal, egy átszállással utaztunk Észak-Olaszországba, Tobblach-ba. Számunkra a vonatközlekedés volt a legkézenfekvőbb, nekünk csak a kerékpárjegyet kellett megvenni (15EUR), egyébként ingyen utaztunk a nemzetközi szabadjeggyel. Szomorúan láttuk, hogy külföldön is néha nehézkes a vonattal való kerékpárszállítás. Az egyik vonatra már nem kaptunk jegyet, így várnunk kellett egy órát, de nekünk még szerencsénk volt, mert mások egyáltalán nem fértek fel. Ebből kerekedett egy kis nézeteltérés, a kalauz 2 perc után már hívta is a rendőröket. Hiába az olaszok magas hőfokon égnek :-) Emiatt az incidens miatt késtünk 10 percet, ami veszélyeztette a sikeres átszállásunkat, kicsit izgultunk is miatta, de aztán megvárt a másik vonat, rendesek voltak!


Gyönyörű tájakon suhant a vonat, szőlőligetek, magas hegyek, kristálytiszta patakok mellett. Viszont gyűltek az esőfelhők is, az utolsó 30 km-t zuhogó esőben tette meg a vonat. Szerencsénkre mire Toblach-ba értünk mérséklődött a zivatar, így nem kellett esőben sátrat állítani.


Tobblachtól Mariborig térkép szintrajzzal
Ilyen túrák alkalmával előre nem foglalok helyet, mivel a látnivalók, az időjárás, na és a kedvünk határozza meg, hogy mennyit tekerünk egy nap. A Dráva menti út tervezésekor előre bejelöltem a térképen a lehetséges szálláshelyeket. Ennek ellenére volt amelyiket nem találtuk meg és volt, amikor máshol megfelelőbbet találtunk, mint az előre kinézett.


Estére ért be a vonat Tobblachba, így az első éjszakára az Olimpia Campinget (http://www.camping-olympia.com/index.php?id=131) választottuk. Ott ért minket a meglepetés, miszerint teltház van, így csak a kempinggel szemben levő füves részre tudjuk felverni a sátrat. Még pozitívan is jöttünk ki a helyzetből, mert így a kemping díj felét elengedték, amellett hogy a kemping szolgáltatásait ugyanúgy igénybe vehettük. Itt volt a leghidegebb esténk (köszönhetően a Dolomitoknak), mindössze csak 15 fokig kúszott fel a higanyszál.

A Garda tótól Veronáig, majd Tobblachban a kempingig tekerünk, így nap végére 65 km-t mutatott az óra.

A Dráva menti első napunkon napsütésre ébredtünk, majd kicsit befelhősödött az ég, de végig nagyon kellemes, szép idő volt.


egyértelmű jelölés, hibátlan aszfalt
 A Tobblach – Lienz közti szakasz (47 km) igazi családi kerékpáros rész. Annak ellenére, hogy hétköznap volt tömegek kerekeztek. Több csoporttal is találkoztunk, szinte állandó kerékpáros forgalmat láttunk. Kisgyermektől nagyszülőkig, gyermekutánfutóval. És persze a környezet is erre buzdította a népet, a szakaszon szinte végig lejtett a szuper minőségű aszfaltút, természetesen csak kerékpározásra kijelölve. Fenyveseken át, mellettünk a Dráva (vadvizi kajakosokkal), kilométerenként hangulatos pihenőhelyek, csodaszép rész. Lienzig jött a tömeg és onnan vonattal utaztak vissza a Tobblachban hagyott kocsihoz/szállásra.




Dolomitok


Dráva még csak egy keskeny patak


fenyvesek közt…

Azonban a mi napunk még nem ért véget Lienzben, egészen Glanzig tekertünk, ott szálltunk meg a Caffe Campingben. Az előre kinézett kempinget nem találtuk meg, így véletlenül keveredtünk ide. Nagyon jó kis hely, családias, olcsó. Az óra állása nap végére: 82,1 km

A második nap reggelén a kempingben fogyasztottuk el a reggelit. Bevett szokás az osztrákoknál, hogy ha előző este megrendeled a pékárút, tejet, akkor másnapra meghozzák. Így sokkal kényelmesebben lehet hozzájutni a friss reggelihez. Egyébként az osztrák falvakban nagyon ritkák a boltok, jobban teszi az ember, ha mindig van nála valami tartalék élelmiszer. :-) Az út hátralevő részein már nem találkoztunk annyi bicajossal, inkább túrázó párok, kisebb csoportok járják az utakat (úgy vettem észre, hogy a Dráva menti út még nem annyira népszerű, mint a Duna menti, ennek van jó oldala is, hisz nem kell állandóan tömegekre számítani, lehet élvezni a természetet, viszont nincs kiépített infrastruktúra). Itt az út már nem annyira sűrűn jelzett, de ennek ellenére jól követhető (jó támpont a Dráva :-) ).


felpakolva


gyönyörű hegyek között vitt az út


Ilyen kis “önszervízelő” pontok vannak az úton, nagyon jópofa találmány, szinte minden szerszám megtalálható (természetesen rögzítve), ami egyesetleges hiba elhárításához szükséges. A szerszámok mellett pedig gumiautomata található.



A házak, kertek rendezettek, szinte mindenki mosolyog és köszön, akivel találkozunk (ezt például hiányolom, ha Magyarországon túrázunk). A második napunkat rövidebbre terveztük, mint az előzőeket, szerettünk volna időben a kempingbe érni, hogy sátorállítás után tudjunk egy adag ruhát mosni, bevásárolni. Spittalban a Draufluss Campingben vertünk sátrat, nagyon szép helyen, panorámával a Drávára. Nap végére az órám 51,5 km-t mutatott. A kempingben volt egy fedett étkezőhely, mely a következő napon fontos szerepet kapott, de erről bővebben a következő bejegyzésben….hamarosan. (Már készülök más témákkal is, de előbb ezt a nyaralást szeretném befejezni. :-)


Spittal – Draufluss Camping – itt már sokkal szélesebb a Dráva

Tündérke
on
Gyönyörű tájak, szívesen eljönnék ide is, de mondjuk bicikli nélkül :-)
A kerékpárszervízállomás nagyon tetszik :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése